Hahó megérkeztem! :-)

Örömmel értesítek ezennel minden kedves blogolvasót, hogy Babos Dorottya 2012. 12. 07.-én hajnali 02:50-kor megszületett.:) A súlya 3300 g és 55 cm hosszú.

Születésünk rövid története:

Az első kép az én kis Életemről a születés után közvetlenül.:)

Mi titokban Dorcikával kötöttünk egy megállapodást, amihez nagyon szépen tartotta magát. Poénból felvetettem neki, hogy mi lenne, ha Miku bácsi meghozná őt és aznap szófogadóan elindította a folyamatot. December 6. délután 3 óra, épp a mikulás ünnepélyre anyut elkísértük bevásárolni. A Lidl-t végigjártuk és mentünk a Tesco-ba, de ahogy beértünk a Tesco körforgalomba, egyszer csak azt éreztem, hogy valami folyik belőlem, hirtelen csak annyi lélekjelenlétem maradt, hogy szóljak páromnak. Azonnal visszafordult és siettünk haza. Iszonyú gyorsan hazaértünk, lefürödtem, de folyamatosan folyt belőlem a magzatvíz. Hívtam az orvosom, mondta nyugodtan szedjem össze magam, ha nincsenek fájások és menjünk be a kórházba, addigra ő értesíti a kollégákat. (Sajnos aznap nem tudott jelen lenni a szülésnél az orvosom, mert temetésre ment és rokonokat fogadott, de ezt nekem előre mondta így nem ért meglepetésként.) Aztán az orvos utasítására úgy is tettünk, bementünk és már vártak a vajúdóba. A víz folyamatosan folyt, de nem voltak fájásaim, felvették az adataim, megvizsgáltak, nst-re raktak, megkaptuk intravénásan az antibiotikumot. Amikor mindennel kész voltak, mondták próbáljak aludni, ha nem lesznek fájásaim és nem tágulok ki, akkor legkésőbb reggel indítják a szülést. Többször közben nst-re raktak minket, (Dorci közben nagyon aktívan mozgott) és megvizsgáltak. 11-kor utoljára vizsgáltak meg, akkor kaptam még egy antibiotikumot (ugyanis erre hat óránként van szükség). Aztán mondták aludjak, de arra már képtelen voltam, mert folyamatosan erősödtek a fájásaim. Olyan görcsök voltak mint a hascsikarás, csak sokkal erősebb. Előttem megszült közben valaki, és én már 10 percenként futkostam a mosdóba és közben azt sem tudtam hogy feküdjek, álljak, vagy üljek, mert már mindenhogy nagyon erős fájások voltak. Próbáltam lazítani. Szóltam az egyik szülésznőnek, de mondta még próbáljak aludni. Aztán fél kettőre olyan elviselhetetlenné váltak a fájások és görcsök, hogy felkeltettem a szülésznőket és megnéztek, addigra teljesen eltűnt a méhszáj a baba feje pedig bent volt a szülőcsatornába. Azonnal mentünk a szülőszobába, már beöntésre sem maradt idő, jött az orvos és már a tolófájásoknak köszönhetően csak nyomnom kellett. Elsőre nem úgy ment, ahogy kellett volna így leguggoltam az ágy mellé rugóztam és úgy nyomtam és ezt ismételten terpeszállásban is felváltva többször, mindaddig míg minden erőm elfogyott és visszafeküdtem az ágyra. Addigra már olyan szépen megindult Dorci buksija lefelé, hogy pár nyomás után elérte a gátat. Gátmetszés után pedig már ki is bújt a kis Manócska 02:50-kor. Felmutatták majd a mellkasomra tették. Mondanom sem kell ez volt a világ legcsodálatosabb érzése, felsírt, majd amikor rám tették megnyugodott. Olyan kis édes volt! Aztán pár perc után elvitték letisztogatni, megmérni stb. közben a méhlepény is gond nélkül megszületett. A varrás után alig vártam, hogy újra lássam a kicsi Csemetémet, és be is hozták hozzám még pár percre. Ezek voltak életem legcsodásabb percei, a kezemben tarthattam a saját pici kis Életemet!:) Örök és felejthetetlen élmény volt!!!:')

Úgy érzem viszonylag könnyen szültem minden fájdalom ellenére. Hatalmas élmény volt, és akármennyire fájt, a befejezés mindenért kárpótolt.:)